Bogár László: Kettőezer-tizennégy 1.0

Tuesday, August 27, 2013


Jövőre választások lesznek Magyarországon, méghozzá várhatóan nem is akármilyenek. És mivel már most látszik, hogy a médiamanipuláció gigantikus fegyverarzenálja bevetésre kész, így, ha ennek ellenére mégis érteni szeretnénk a történések lényegét, talán érdemes lenne szélesebb horizonton tekinteni a fejleményekre.

Én magam is ezt tenném a jövőben, de mivel ez csak több részletben lehetséges, így most inkább csak belekezdeni tudok, egy rövid történelmi áttekintéssel, ami aztán reményeim szerint elvezet a mai politikai rendszerünk konfliktustengerének értelmezéséhez is. (Ez a diszkrét „egy pont nulla” a címben, erre utal). Nos, az egyik legfőbb kérdés, hogy véget ér-e az a „százéves háború”, amelynek mélyszerkezetéről máig is igen keveset tudunk, pedig nagyon nagy szükségünk lenne rá.

A mai értelemben vett politikai rendszerek a francia forradalom és a napóleoni háborúk lezárásaként létrejött hatalmi egyezség, a Szent Szövetség egy évszázadig tartó rendszerében formálódtak ki. A folyamat valóságos irányítója, „főkonstruktőre” persze láthatatlan, sőt mint tudjuk „nem is létezik”, ezért most nevezzük őt az egyszerűség kedvéért „történelmi világ-SZDSZ”-nek.

A modern politikai rendszerek színpadán a „demokrácia” nevű, általa koreografált színjáték főszereplőinek, meghatározó bábfiguráinak a kiválasztása igen körültekintően történt. Mivel ez az egész szemfényvesztés elsősorban arra szolgált, hogy legitim módon legyen elnyomható és kifosztható a világ, illetve féken tarthatók a kifosztottak, így az első feladat ennek a megoldása volt, ezért a politikai „játszótér” középpontjába az úgynevezett „liberális” pártokat helyezte.

A szabadság hazug mítoszát a világot irányító globális véleményhatalomnak olyan iszonyú erővel sikerült hitelesítenie az 1789-től 1848-ig tartó „(általa) csinált forradalmaknak” a pusztító sorozata nyomán, hogy így egy liberális párt minden gyanú felett állt, és persze áll az óta is. Az, hogy ezek a pártok az említett „világ-SZDSZ” által üzemeltetett globális pénzhatalmi rendszer uralmi hajtószíjai voltak (s azok ma is, de a jövőben is azok maradnak), sajnos csak most, több mint egy évszázad elteltével kezd feltűnni a gyanútlan világnak, és a magyarságnak. Ám az igazán szemfényvesztő trükk még csak ezután következett. Úgy kellett alakítani, hogy a tőketulajdonosok liberális pártjai mellett, a velük diagonálisan szembenálló politikai struktúrát, vagyis a kifosztott munkaerő-tulajdonosokat képviselő pártokat (szociáldemokrata, szocialista, kommunista, bolsevista stb.) is a „világ-SZDSZ” hozza létre. És így is lett, Karl Marxtól, Lev Davidovics Bronsteinig (Trockij) vagy Rosa Luxemburgig tehát „nem tudják, de teszik” jeligére ugyanaz a „konstruktőri” csapat rendezte be szcenikailag a politikai színpad másik felét is. El is nevezték magukat munkásmozgalomnak.

Ám a konstruktőrök azt is tudták, hogy szükség van „történelmi biodíszletként” még egy harmadik elemre is. Ennek fő oka az volt, hogy ez még a 19. században történt, a társadalmak még alapvetően tradicionális berendezkedésűek, így legalább a „lejátszástechnikai felszínen” meg kellett jeleníteni az akkorra már persze ártalmatlanná tett, történelmileg szétroncsolt és korrumpált, dzsentrivé alázott arisztokráciát.

Ezért a „világ-SZDSZ” taktikailag egy harmadik pártcsalád létrejöttét is szükségesnek vélte. És ezzel a 19. század közepére készen is állt a nagy mutatvány, amely az óta is sikerrel eljátszható a nagy politikai Broadway lokális színházaiban, így hazánkban is. Az Európai Parlament például alapvetően ugyanebből a három pártcsaládból tevődik össze: konzervatív pártok, szocialista pártok, liberális pártok. A figyelmes olvasónak talán feltűnik, hogy ebből a színjátékból valami hiányzik. A válasz egyszerű, ami hiányzik, az nem más, mint a valóság.

Ezek ugyanis mind mesterségesen legyártott hamis konstrukciók, „uralkodó társadalmi álvalóságként”, annak érdekében, hogy a nagyérdemű tetszés szerint és örök időkre manipulálható legyen a „szent világszabadság” nevében. A valóság a szakrális történelmi nemzet, és ennek politikai megjelenítése volna, ám a „világ-SZDSZ” legfőbb törekvése éppen annak a bizonyítása, hogy már maga ez a feltételezés is gondolatbűn, aki pedig a kivitelezésébe is bele merne kezdeni, az a szabadság nevében előbb nevetségessé teendő, aztán megbélyegzendő, végül egyszerűen likvidálandó.

Sajnos a magyar történelem nagy alakjai sem értettek szinte semmit ennek a végzetes történelmi csapdának a természetéből, és ami még fájdalmasabb, a mai elitek még annyira sem. (Orbán Viktor is csak annyit jelzett híres beszédében, hogy „no, abból baj lesz”. Mármint, ha elmondana „mindent”. A cselekvésről már nem is beszélve.) Tragikus tévedéseik döntő szerepet játszottak abban, hogy nemcsak nem sikerült kilépni ebből a valamennyi nyugatias létszerveződésű lokalitás számára felállított csapdából, de egyre inkább foglyává válunk annak. A mai magyar politikai berendezkedésre vonatkozóan tehát azt kellene látnunk, hogy nemcsak, hogy nincs a szakrális történelmi magyar nemzetet képviselő politikai erő, de egyelőre annak a feltételei is tisztázatlanok, hogy egyáltalán miképpen lehetne belekezdeni ennek a kivitelezésébe. Világért sem szeretném senki érzékenységét ezzel megsérteni, de addig aligha várhatjuk hazánk sorsának jobbra fordulását, amíg ezzel a szívszorító ténnyel nem számolunk. Ám ennek részletesebb kifejtésére majd csak az előttünk álló, módfelett kalandosnak ígérkező hetekben nyílik majd mód.

(magyarhirlap.hu)

0 comments:

Post a Comment

Attention!
Comments using obscene language, or comments calling for hate and violence will be deleted.

Dear Reader,


The comment section of this blog has been shut down due to the activity of a nasty agent provocateur who has been targeting this website for quite some time.


Have a nice day!